Valamennyi ma élő emberszabású majom genomja 24 pár kromoszómából áll, az emberi sejtekben viszont csak 23 pár található. Noha a 23 párból 22 kromoszóma szerkezete, a rajtuk elhelyezkedő gének sorrendje és szekvenciája alapján nagyon hasonló az emberszabású majmok megfelelő kromoszómáihoz, a közös ős elméletnek ellentmondana a hiányzó kromoszóma, mert tudjuk, hogy az emlősök minden egyes kromoszómáján olyan fontos gének százai helyezkednek el, amelyek elvesztése halálos lenne az egyedre. Éppen ezért, a "hiányzó" kromoszómának jelen kell lennie az emberi genomban. Erre egyetlen elfogadható magyarázat van: a hiányzó kromoszóma fuzionált egy másik kromoszómával. Ha a feltételezett fúziót nem lehet kimutatni, akkor megdől a közös ős elmélet.
A Yale Egyetem kutatói valamivel több, mint tíz éve kimutatták, hogy az emberi 2. kromoszóma két ősi kromoszóma fúziójának az eredménye. Ezek az ősi kromoszómák megfelelnek a mai csimpánzok 2q és 2p kromoszómáinak, és kimutatható volt, hogy a végeiknél (telomerek) tapadtak össze. A fúzió tényét az emberi 2. kromoszóma szokatlan szerkezete támasztja alá. Normálisan a kromoszómákon jellegzetes felépítésű képződmények találhatók. Ezek közé tartozik a kromoszómavégeket védő két telomer, valamint a köztük valahol elhelyezkedő egyetlen centromer. A centromereknek a sejtosztódás folyamán van szerepe. Az emberi 2. kromoszómának – a fentiekkel ellentétben – nem csak a végein található telomer, hanem a belsejében is, továbbá két centromer struktúra is kimutatható benne. A kromoszóma belsejében található telomer struktúra kettős, amelyen belül az egyes telomerek egymáshoz viszonyítva fordított orientációban helyezkednek el. A kimutatott különös szerkezeti elemek együttesen egy ősi kromoszómafúzióra utalnak.
És hogyan lesz a 24 párból 23???
VálaszTörlés