A vadonélő oroszlánok száma rohamosan csökken. Alig 100 év alatt, becsült egyedszámuk 450 ezerről mintegy 20 ezerre esett, ezért kihalástól veszélyeztetett fajnak számítanak. Számos veszéllyel kell szembenézniük, köztük a legnagyobbal, az emberrel. Mivel élőhelyük átfed az emberével, ezért az egyenlőtlen küzdelem különösen akkor élesedik ki, amikor az oroszlánok a szavannára benyomult farmerek háziállatait kezdik el dézsmálni, mivel ezt a farmerek általában az oroszlánok kilövésével, vagy mérgezésével torolják meg.
A konfliktus elkerülésére, kutatók egy ötletes, és egyszerű módszert dolgoztak ki, ami már sikeresen túljutott a kipróbáláson is. A módszer neve feltételes utálat kiváltás, lényege pedig, hogy az oroszlánok zsákmányállatainak húsát (a kísérletekben marhahúst) tiobendazollal kezelték. Ez a szer rossz ízt és enyhe gyomorrontást okoz közvetlenül a táplálék elfogyasztása után. A tesztelések során kiderült, hogy már néhány csali-etetés után, a kísérletbe bevont oroszlánok egyike sem volt hajlandó enni kezeletlen marhahúsból. A feltételes irtózás egy természetes védekezési mechanizmusa a ragadozóknak olyan zsákmányállatokkal szemben, amelyek károsak lehetnek, mert pl. mérgező anyagokat termelnek. A tiobendazollal kiváltott hányinger ezt a feltételes irtózást váltja ki az oroszlánokban a háziállatok iránt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése