![]() |
| Jé, ingyen kaja... Cupp! |
A biológiában semminek nincs értelme, ha nem az evolúció fényében nézzük. (Theodosius Dobzhansky)
2018. február 10., szombat
2018. február 1., csütörtök
A tudományos kutatások sztárjai
![]() |
| Modellszervezetek (balról jobbra): kólibacilus - pékélesztő - muslica - fonalféreg - lúdfű |
A biológiai kutatások alanyai a kísérleti
modellszervezetek. Ezek olyan élőlények, melyek előnyös általános tulajdonságaik
(pl. olcsó laboratóriumi fenntarthatóság, gyors életciklus, szaporaság) mellett,
egy adott tudományág/kutatási téma/biológiai jelenség vizsgálatára különösen
alkalmas vizsgálati eszköztárral is rendelkeznek. Az ilyen organizmusok
vizsgálatával olyan kísérleti eredményekhez, új biológiai ismeretekhez jutunk,
amelyek felhasználhatók más, nehezebben tanulmányozható fajok – köztük az ember
– vizsgálatához. Az elképzelés az, hogy ha például megismerjük egy adott fehérje
szerepét egy modellorganizmusban, akkor határozottabb elképzelésünk lehet egy
hasonló fehérje szerepéről más élőlényben, vagy az emberben, mintha enélkül
kezdenénk a vizsgálatokat. Ezt a megközelítést az élőlények közös leszármazása,
valamint az egyedfejlődés, az anyagcsere-útvonalak és általában az alapvető
sejtfolyamatok evolúciós konzerváltsága teszi lehetővé.
Tény, hogy a legnagyobb genetikai, élettani, vagy
molekuláris biológiai felfedezéseket éppen az alapos gondossággal (vagy éppen
szerencsésen) kiválasztott kísérleti alanyok tették lehetővé. Ki ne tudná ma
már, hogy például az örökléstan, vagy genetika születése, Mendel híres
kísérleteivel, a közönséges borsóhoz köthető. Ismert, hogy Mendel vagy két
tucat növényfajt vizsgált meg, és ezek közül választotta ki a borsót. A célnak
leginkább megfelelő modellszervezet kiválasztásának fontosságát jelzi, hogy a
borsóval végzett kísérletei után Mendel más növényfajokkal is próbálkozott, de
ezekkel nem tudta megismételni a borsóval kapott kísérleti eredményeket.
![]() |
| Közlemények száma, amelyekben a modellszervezet szerepel. |
A modellszervezetek
között van állócsillag, mint a muslica, amely már több mint 100 éve segíti a
kutatómunkát, mások, mint például a borsó, hullócsillagnak bizonyult: rövid
csillogás után eltűnt a tudományos rivaldafényből és újabb modellek léptek
helyére. Jelenleg néhány tucat élőlény tartozik a modellorganizmusok
kiváltságos csoportjába, ezekről egy rövid összefoglaló található a Wikipédia
modellszervezetek oldalán. Vajon melyek a legnépszerűbbek, a leggyakrabban
használtak ezek közül? Megpróbáltam némi objektivitással megválaszolni ezt a
kérdést, ezért a modellszervezetek latin nemzetség, vagy fajneveivel végeztem
keresést a Web of Science bibliográfiai adatbázisban, 1975-től a mai napig
terjedő időszakra. A mellékelt ábra a 10 legnépszerűbb, vagyis a legtöbb
közleményben megjelenő modellszervezetet mutatja. Érdekes, hogy noha az első
10-ben 7 eukarióta és csak 3 prokarióta faj található, azonban ezek együtt sokkal többször szerepelnek a szakirodalomban, mint az eukarióták.
2018. január 29., hétfő
Egy halványkék pötty
![]() |
| Földünk a végtelen űrben. (Voyager-1 felvétele) |
„Nézzenek erre a pontra! Erre itt! Az otthonunk. Azok mi vagyunk. Ott
van mindenki, akit szeretnek, mindenki, akit ismernek, mindenki, akiről valaha
hallottak, az összes emberi lény, aki létezett. Az összes örömünk és
szenvedésünk, vallások, ideológiák és gazdasági dogmák ezreinek magabiztossága,
minden vadász és növényevő, minden hős és gyáva, minden civilizáció alkotója és
lerombolója, minden király és paraszt, minden szerelmes fiatal, minden apa és
anya, reménnyel teli gyermek, feltaláló és felfedező, minden erkölcs oktatója,
minden korrupt politikus, minden „szupersztár”, minden „legfőbb vezér”, fajunk
történelmének összes szentje és bűnös személye ott élt - azon a porszemcsén a
napsugárban függve.
Úgy tartják, hogy a csillagászat alázatosságra nevelő és
jellemfejlesztő tapasztalat. Talán nincsen jobb mód bemutatni az emberi
beképzeltség ostoba mivoltát, mint ez a távoli kép az apró világunkról.
Számomra ez kiemeli annak felelősségét, hogy kedvesebben bánjunk a másikkal,
hogy megtartsuk és ápoljuk eme halványkék pöttyöt, az egyedüli otthonunkat,
melyet valaha ismertünk.”
Carl Sagan
2018. január 23., kedd
Volt egyszer egy Nobel-díjas spermabank
Robert Graham, egy sikeres
amerikai feltaláló és üzletember volt, aki a törésbiztos műanyag szemüveglencse
kifejlesztésével és gyártásával sokmillió dolláros vagyonra tett szert. Boldogsága
azonban nem volt teljes, mert úgy érezte, az emberiség fejlődésé rossz irányba
halad; szerinte az emberi intelligencia hanyatlik. Mindenképpen tenni akart ez
ellen, ezért 1980-ban egy spermabankot létesített avval a kikötéssel, hogy a
donorok kizárólag Nobel-díjas tudósok lehettek. Lelkesen bizonygatta, hogy
mekkora nyereség lenne az emberiség számára, ha magas műveltségű nők, akiknek a
férje nem képes gyermeknemzésre Ernest Rutherford, Francis Crick, vagy Albert
Einstein újabb és újabb gyermekeit hoznák a világra.
Hamar kiderült azonban, hogy a kiszemelt donorok nem voltak
olyan lelkesek, mint Graham úr, és csupán három Nobel-díjas jelentkező akadt. Közülük
is csak egy, a fizikai Nobel-díjat 1956-ban elnyerő William Shockley vállalta a
nyilvánosságot és egyetlen alkalommal mintát is adományozott a
génbanknak, de a spermavizsgálatból kiderült, hogy idős kora miatt, ivarsejtjei
nem alkalmasak a kitűzött célra, így adománya soha nem lett felhasználva.
Részvétele egyébként negatívan hatott a lehetséges donorok hozzáállására, mivel
Shockley nyíltan rasszista és eugenikus nézeteket vallott, és talán ennek is
szerepe lehetett abban, hogy a másik két Nobel-díjas jelentkező visszalépett
még mielőtt mintákat adományoztak volna.
Ezután, „ha ló nincs, jó a
szamár is” elvet követve, fiatal egyetemi oktatók és kutatók (mint leendő
Nobel-díjasok) között keresték a donorokat, majd később sportolók is donorokká
válhattak. A „zsenigyár” a sajtóban és a különböző médiákban folyamatos, de
igen negatív publicitást kapott, gúnyolták, elitizmussal, rasszizmussal és eugenikával
vádolták. Graham úr visszavonult a nyilvánosságtól, nem nyilatkozott senkinek. A
sors iróniája, hogy 1991-ben ő nyerte el a Nobel-díj paródiájaként ismert
IgNobel-díjat a génbank létrehozásáért.1997-ben bekövetkezett hirtelen halála
után családja még két évig működtette a génbankot, majd úgy döntöttek, hogy
1999-ben bezárják, és az adományozott spermamintákat, a hozzájuk tartozó adatokkal
együtt megsemmisítették.
A negatív publicitás
ellenére sokan igénybe vették a spermabank szolgáltatásait: 18 éves működése során
218 baba született. Kézenfekvő kérdés, hogy vajon sikeres volt-e ez a különös, és
kétes hírű program, azaz a Graham-bébik valóban szuperfelnőttekké váltak-e? Egy
amerikai újságíró, David Plotz próbált választ kapni erre a kérdésre. 25 évvel
a program indulása után, újsághirdetések útján nyomába eredt a volt donoroknak
és a „zsenigyár” szülötteinek is. Tapasztalatai alapján, az előző kérdésre az a
válasz, hogy a Graham-bébik nem lettek zsenik. Némelyik nagyon okosnak
bizonyult, mások kevésbé. Egyesek sportos alkatúakká váltak és kiváló
sporteredményeket értek el, másokat viszont egyáltalán nem érdekelt
a sport. Megint mások zenészek lettek. A legtöbben egészségesek, de néhány esetében
fejlődési rendellenességek léptek fel.
Az öröklődési
szabályszerűségek ismeretében nagyjából ilyen eredmény várható. Mint azt már az előző bejegyzésben is említettem, az ivaros szaporodás egy genetikai lutri,
amely eredményeként mindannyian génjeink egyedi kombinációit hordozzuk. Ezek lehetnek
sikeres kombinációk, amelyek segítségével a Nobel-díjig is eljuthatnak egyesek,
de még az ilyen kombináció is kérészéletű: alighogy létrejött, a következő
generációban már felbomlik újabb, egyedi kombinációkat alkotva. Ezt nem vette Graham
úr figyelembe utópisztikus projektjében, pedig George Wald igen szellemesen
figyelmeztette, amikor őt is felkérte, hogy Nobel-díjas spermájával gazdagítsa
a bank mintagyűjteményét. Visszautasításában kifejtette, hogy szerinte nem az ő
spermájára van szükség, hanem olyan férfiakéra, mint az ő apja. No, persze, az
apja egy szegény, migráns (fuj) szabó volt, akiről senki sem sejthette, hogy
milyen zseniális génkombinációkat hordoznak ivarsejtjei. „Mit adott az én
spermám a világnak? – kérdezte a tudós. – Két gitárost!”
2018. január 7., vasárnap
George Bernard Shaw és a genetika
![]() |
| G.B. Shaw |
Az ivaros szaporodásnak
köszönhetően mindannyian egyedi gén-készlettel rendelkezünk. Ez az
ivarsejtképződés lenyűgöző mechanizmusának az eredménye, melynek során génjeink
ránk jellemző kombinációja felbomlik, és véletlenszerűen, új, eddig még soha
nem létezett kombinációkba rendeződve kerülnek ivarsejtjeinkbe, majd pedig
utódainkba. A véletlenszerűség persze azt jelenti, hogy bármelyik kombináció
létrejötte, legyen az kedvező, vagy kedvezőtlen, zsenit eredményező, vagy
szenvedést okozó, előre nem jósolható. Ez a genetikai lutri hozzátartozik a
szex, mint szaporodási forma varázsához.
Erre érezhetett rá a
híres ír drámaíró, George Bernard Shaw, egy vele kapcsolatosan fennmaradt anekdotában.
A történet szerint az írót egy gyönyörű táncosnő szólította meg egy
összejövetelen: Mester, ön az egyik legokosabb ember a világon. Ha szülhetnék
önnek egy gyermeket, ő olyan okos lenne, mint ön és olyan szép, mint én. Az
óvatos Shaw válasza a következő volt: Jó gondolat hölgyem, de mi lesz akkor, ha
a gyerek az én szépségemet és az ön eszét örökli?
2018. január 1., hétfő
Tudományos áttörés 2017-ben: elkezdődött a génterápia korszaka
A mai, bizonytalan és pesszimizmusra okot adó világunkban szinte csak a
tudomány táplálja pislákoló optimizmusunkat jövőnkkel kapcsolatban. Az új
tudományos eredmények biztosítják civilizációnk fejlődését, ezek alkalmazása
javítja életminőségünket, és ezek szabadítanak meg bennünket kínzó
betegségeinktől, de ezek inspirálják az új kutatógenerációkat is mindig újabb
felfedezésekre.
2017-ben is számos jelentős tudományos eredménynek örülhettünk. Az egyik áttörés a génterápiával kapcsolatos, amelyhez már a 80-as évektől kezdődően nagy reményeket fűztek, gyakran túlzott elvárásokkal, de sikeres bevezetése sokáig váratott magára. A génterápia lényege nagyon egyszerű: genetikai betegségek kezelése, vagy megelőzése a sejtekben illetve szövetekben található hibás gének cseréjével, vagy célirányos módosításával. Megvalósításához azonban több évtizedes molekuláris genetikai kutatásokra és sokéves klinikai előkészületekre és tesztekre volt szükség. Ezek eredményeként, az USA Élelmiszerbiztonsági és Gyógyszerészeti Hivatala (FDA) 2017-ben végül három génterápiás eljárást engedélyezett az akut leukémiával, nyirokszervi daganattal, és vakságot eredményező szemhártya-gyulladással diagnosztizált betegek kezelésére. E három génterápiás kezelés igen hatékonynak bizonyult a klinikai tesztek során, amelyekbe pedig olyan betegeket vontak be, akik esetében a hagyományos kezelési terápiák egyike sem bizonyult hatékonynak.
Például a leukémia egyik változata – mely elsősorban
gyerekkorban támad - ellen kidolgozott génterápia klinikai tesztjei során a
kezelt betegek több mint 80 %-nál tünetmentes állapotot sikerült elérni. Ezt a
kezelést elsőként 6 évvel ezelőtt, egy 6 éves kislányon, Emily Whiteheaden
alkalmazták először. Ő ma egy 12 éves nagylány, és már 6 éve tünetmentes. A
terápia egyetlen hátrányát a viszonylag súlyos mellékhatások jelentik, ezért a
kezelést folyamatos orvosi ellenőrzés mellett alkalmazzák.
A sikertörténet, úgy tűnik, hamarosan tovább folytatódik. Több mint 70 génterápiás eljárás kidolgozása és klinikai tesztelése folyik jelenleg. Két klinikai kipróbálás során fantasztikus eredményeket értek el a vérzékenység új, génterápiás kezelésével. Az egyik kezelésben 13 páciens közül 11-nél, egy másik teszt során pedig 10-ből 10 esetében megszűnt a vérzékenység. Lehet, hogy ez lesz a következő engedélyezett génterápiás eljárás. Úgy tűnik, elkezdődött a betegségek gyógyításának és megelőzésének új korszaka, a génterápia.
2017-ben is számos jelentős tudományos eredménynek örülhettünk. Az egyik áttörés a génterápiával kapcsolatos, amelyhez már a 80-as évektől kezdődően nagy reményeket fűztek, gyakran túlzott elvárásokkal, de sikeres bevezetése sokáig váratott magára. A génterápia lényege nagyon egyszerű: genetikai betegségek kezelése, vagy megelőzése a sejtekben illetve szövetekben található hibás gének cseréjével, vagy célirányos módosításával. Megvalósításához azonban több évtizedes molekuláris genetikai kutatásokra és sokéves klinikai előkészületekre és tesztekre volt szükség. Ezek eredményeként, az USA Élelmiszerbiztonsági és Gyógyszerészeti Hivatala (FDA) 2017-ben végül három génterápiás eljárást engedélyezett az akut leukémiával, nyirokszervi daganattal, és vakságot eredményező szemhártya-gyulladással diagnosztizált betegek kezelésére. E három génterápiás kezelés igen hatékonynak bizonyult a klinikai tesztek során, amelyekbe pedig olyan betegeket vontak be, akik esetében a hagyományos kezelési terápiák egyike sem bizonyult hatékonynak.
![]() |
| Emily Whitehead |
A sikertörténet, úgy tűnik, hamarosan tovább folytatódik. Több mint 70 génterápiás eljárás kidolgozása és klinikai tesztelése folyik jelenleg. Két klinikai kipróbálás során fantasztikus eredményeket értek el a vérzékenység új, génterápiás kezelésével. Az egyik kezelésben 13 páciens közül 11-nél, egy másik teszt során pedig 10-ből 10 esetében megszűnt a vérzékenység. Lehet, hogy ez lesz a következő engedélyezett génterápiás eljárás. Úgy tűnik, elkezdődött a betegségek gyógyításának és megelőzésének új korszaka, a génterápia.
BOLDOG ÚJ ÉVET!
"Tanulj a tegnapból, élj a mának és reménykedj a holnapban. A legfontosabb azonban, hogy ne hagyd abba a kérdezést."
Albert Einstein
2017. december 25., hétfő
Egy baba, aki 24 évre született
![]() |
| Emma Gibson |
A legtöbb baba 9 hónapra jön a világra, de az amerikai
Tennessee államban November 25-én született Emma Gibson nem mindennapi története majd 25 évre nyúlik vissza. Emma 1972-ben fogant egy ismeretlen házaspár
mesterséges megtermékenyítési programjában, majd, mint fel nem használt embriót
lefagyasztották. Több mint 24 évi, közel mínusz 200 fokon eltöltött várakozás
után, idén márciusban ültették be édesanyja méhébe. A parányi „örökbe fogadott”
embrió szabályos fejlődésnek indult, és tökéletes babaként érkezett meg, szülei
nagy örömére.
Az eset további érdekessége,
hogy az édesanya a beültetés idején 25 éves volt, tehát saját fogantatása csak mintegy
1.5 évvel előzte meg kislánya, Emma fogantatását. Jelenleg kicsi Emma tartja a
lefagyasztottsági világrekordot, de még nem ismert, hogy ebben az
állapotban az embriók meddig maradnak életképesek. Az eddigi tapasztalatok igen biztatóak, ezért reálisnak tekinthető, hogy a közeljövőben, biológiai korukat tekintve, akár édesanyjuknál is idősebb babák
szülessenek.
2017. június 11., vasárnap
Föld népességének növekedése
A Föld
népessége abban a pillanatban, amikor belekezdtem ennek a mondatnak a leírásába
7,510,863,840 volt a Worldometers valós idejű világstatisztikai weboldal szerint.
Számomra elképesztő az emberi
populáció méretének robbanásszerű emelkedése az emberi történelem utolsó 200
évében. Ezt leginkább az mutatja, hogy mennyi idő alatt érte el a populáció a milliárdos
ugrásokat:
1 milliárd Ember kialakulása – 1800
2 milliárd 1800 – 1930
3 milliárd 1930 – 1959
4 milliárd 1959 – 1974
5 milliárd 1974 – 1987
6 milliárd 1987 – 1999
7 milliárd 1999 – 2011
A populáció növekedésének mértéke
egyébként az 1960-as években volt a legmagasabb, amikor elérte az
évi 2%-os növekedést. Ez jelenleg 1,11%, tehát a növekedési ráta most csökkenőben van, de még így is évente mintegy 80 millióval leszünk többen. Ezt
a növekedési trendet figyelembe véve az emberiség létszáma így fog alakulni:
8 milliárd 2024
10 milliárd 2056
Most, hogy ezt a rövid híradást
befejezem, már 7,510,868,183-an vagyunk.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)












