2016. február 15., hétfő

Az alkoholizmus evolúciós magyarázata?


Felvétel: Robert Dudley
Az alkoholfogyasztás megtalálható minden emberi társadalomban. Túlzott formája, az alkoholizmus súlyos társadalmi és egészségügyi probléma. Lehet, hogy alkoholélvezetünk evolúciós okokkal magyarázható, legalábbis a részeges majom elképzelés szerint, amit egy amerikai kutató, Robert Dudley, fogalmazott meg 2000-ben. Az elképzelés lényege, hogy távoli őseink táplálékának jelentős része növényi eredetű volt, amelyek között a magas cukor és kalóriatartalmú érett gyümölcsök különösen jelentősek voltak. Ezek felkutatásában szerepe lehetett az illékony alkoholnak, amely a túlérett gyümölcsök gyors erjedése során képződik, és koncentrációja akár 3-8%-ot is elérhet. Azok az őseink, amelyek hatékony alkohol-lebontással rendelkeztek, képesek voltak elfogyasztani az erdő talaján talált kalória- és vitaminban gazdag erjedő gyümölcsöket, így szelekciós előnyt élvezhettek. Mivel az alkohol igen mérgező, a feltételezett szelekciós előny csakis hatékony alkohollebontó és közömbösítő képességgel érvényesülhetett.
Az alkohol lebontásában az alkohol-dehidrogenáz (röviden ADH) enzim játszik főszerepet, amelynek egy, vagy több változata megtalálható szinte minden állatban. Az ADH változatok többsége igen kis hatékonysággal képes lebontani az alkoholt, ezért sok állat képtelen, vagy csak minimális alkoholfogyasztásra képes. Egy floridai kutatócsoport paleogenetikai vizsgálatokkal kimutatta, hogy a mai főemlősök elődei nem lehettek képesek alkohollebontásra. Mintegy 10 millió évvel ezelőtt azonban, a gorilla, csimpánz és az ember közös ősében egy olyan ADH változat jött létre, amely negyvenszer hatékonyabban hasította az alkoholt, mint a korábbi változatok. Ennek a változásnak az időpontja jó egyezést mutat avval az időszakkal, amikor a kutatók feltételezése szerint, a gorillákkal, csimpánzokkal közös ősünk egyre gyakrabban hagyta el a fák lombozatát, és fokozatosan áttért a földön járó, szavannai életmódra. Ez együtt járt táplálkozásának fokozatos átalakulásával, amire egyre jellemzőbb lett a földön heverő, túlérett és erjedő gyümölcsök fogyasztása. A hatékonyabb alkohollebontó képesség tehát egy metabolikus adaptáció, amely eredményeként őseink korábban hozzáférhetetlen, tápanyagokban gazdag táplálékra tehettek szert.
No de, hogy kapcsolódik mindez az alkoholizmushoz? Alkohollebontó képességünk mérsékelt mennyiségű alkohollal szemben alakult ki, és az alkohol egy fontos táplálékhoz kapcsolódott, ami azonban ritka és nehezen hozzáférhető volt. Ma élő emberekként azok utódai vagyunk, akik ezeket a ritka tápanyagokat a lehető legjobban, a lehető legmohóbban hasznosították, ugyanis közülük kerültek ki azok, akik a gyakran ismétlődő éhínségeket nagyobb számban élték túl és szaporodtak tovább. Evolúciós örökségként, még ma is él bennünk egy belső késztetés az ilyen értékes tápanyagforrás fogyasztására, habzsolására. A problémát az alkohol esetében az jelenti, hogy a szabályozott fermentáció és desztillálás elterjedésével, sokkal nagyobb mennyiségben és magasabb koncentrációban áll rendelkezésünkre, mint amihez adaptálódtunk, viszont adaptálódott természetünk miatt nehéz megálljt parancsolni az alkohol fogyasztására irányuló belső késztetéseinknek.

7 megjegyzés:

  1. Egy masik elmelet szerint a kozepkorban szelektalodott ki az alkolizmus: a nepesseg novekedese es a csatornazas, higienia hianya miatt akik (fertozott) vizet ittak, azok nagyobb esellyel betegedtek meg, haltak meg, mint azok, akik fermentalt (es emiatt nem fertozo) leveket fogyasztottak.
    Erdekes modon Azsiaban a fermentalt levek helyett a forralt levek (tea) fogyasztasa lett a megoldas.
    Ez magyarazza, hogy az azsiai nepesseg miert toleralja sokkal kevesbe az alkoholt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tamás, valóban, több elmélet született az alkoholfogyasztás magyarázatára. Szerintem a csimpánzokkal és gorillákkal közös ADH4 változataink azt valószínűsítik, hogy az alkohollal való találkozásunk, no és e nedű rendszeres fogyasztása, sokkal korábbi, mint a középkor.

      Törlés
  2. A ket elmelet nem zarja ki egymast. Az elso az alkalomszeru alkoholtartalmu gyumolcsok hasznositasara (ez kozos a foemlosokben), a masik a rendszeres, viz helyett inkabb fermentalt italok rendszeres fogyasztasara (es az europai populacio sajatja, szemben az azsiaival) az ad magyarazatot

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát alkalmi alkoholfogyasztás nem valószínű, hogy evolúciós adaptációt eredményezett volna, bár az "alkalmi" kitétel elég relatív.
      Viszont számos régészeti lelet bizonyítja például Kínából, Grúziából, Iránból, vagy Közel-Keletről, hogy mesterségesen fermentált italokat már a neolitikumtól fogyasztottak. A grúzok büszkék arra, hogy náluk 6000 BC óta létezik bortermelés.

      http://www.pnas.org/content/101/51/17593.full.pdf

      Az ázsiai népesség alacsony alkoholtoleranciáját, ha jól tudom, a felhalmozódó acetaldehid toxikus hatásával magyarázzák, amit egy hiperaktív ADH1B és egy alacsony aktivitású ALDH2 változat idéz elő. Ezek elterjedését eredményezhették azok a középkori szokások, amelyeket említesz.

      Törlés
    2. A foemlosok akikkel kozos az ADH4, ha jol gondolom, nem keszitenek szandekosan fermentalt iralokat, csak, ahogy blogban irod, ha epp olyat talalnak, akkor elfogyasztjak az erjedt gyumolcsot is. Erdekes, hogy ez elegendo szelekcios nyomas volt.

      Törlés
    3. Tamás, azok a főemlősök új táplálék(niche)re tettek szert, avval, hogy életterük a lombkorona szintről a talajszintre került és rendszeresen fogyaszthatták (az alkohollebontó ADH4 miatt) az erjedő, túlérett (legkalóriadúsabb) alkoholtartalmú gyümölcsöket. Azok a fajok, amelyek fán élők maradtak (mint pl. az orángután) számára nem jelent előnyt az alkohollebontó ADH4 változat, és bennük nem is található meg ez.
      Ja, és még valami: az előző hozzászólásomban nem említettem, hogy az ázsiai népesség is (mint minden ember) az új, alkohollebontó ADH4-et hordozza.

      Törlés
  3. Errol jut eszembe Posfai Gyuri irasa:
    http://posfaigyorgy.hu/novellaskotet/pdf/2011_06_18_21_06_17.pdf

    VálaszTörlés