Az optikai illúziók fantasztikus dolgok, szinte mindannyian megszállottjai vagyunk ezeknek. Közvetlenül mutatják, hogy olyan biztosnak vélt érzékelésünk, mint a látás mennyire csalóka lehet: amit látunk, az gyakran nem felel meg a fizikai valóságnak. Amellett, hogy szórakoztatnak bennünket, az optikai illúziók a látáskutatók munkaeszközei is, amelyek tanulmányozásával megismerhető, hogy agyunk hogyan tárolja, és dolgozza fel, valamint hogyan értelmezi a vizuális ingereket.
Azt tudjuk, hogy a szemünknek nem hihetünk maradéktalanul (pl. fénytörés esetén). Mi van, ha egyetlen érzékszervünknek, sőt az érzékszerveink összességének sem hihetünk?
VálaszTörlésMi van, ha az érzékszerveink észleleteinek összességét felülvizsgáló tudat következtetéseinek sem hihetünk?
Intuitív alapon ezt fogalmazta meg Platón, amikor kijelentette, hogy egy kritikai gondolkodó semmit sem vehet biztosra, ami nincs önmagában bebizonyítva. Ezt fejlesztette tovább Arisztotelész, amikor megállapította, hogy mestere az ideák dolgában fordítva ült a lovon, másrészt hogy minden tudomány alapszabályait egy axiómacsomagban kell elfogadni, mert önmagában egyetlen alapszabály sem bizonyítható.
Következésképp nincs olyan tudomány, amely platóni értelemben képes lenne bármit is bizonyítani, azaz a tudomány egy praktikus haszonnal járó, ám ismeretelméletileg érvénytelen munkafeltevés-halmaz. A „tudás" illúziója, amelynél ugyanakkor nincs jobb módszerünk a világ számunkra kedvező alakítása során.
Tudjuk, hisz bármikor demonstrálható, hogy egyik érzékszervünknek sem hihetünk maradéktalanul, mert mindegyik becsapható. Mindezt tudva, és szem előtt tartva, a megismerésnek ez nem akadálya.
TörlésPlatón és Arisztotelész filozófiai megállapításai az akkor tudományokra (matematika, teológia) vonatkoztak. A mai tudományok és maga a tudományos módszer akkoriban nem is létezett. A mai tudományok célja a természet megismerése, ami nem feltételekhez, vagy axiómákhoz kötött. A biológiában például nem léteznek axiómák.
A tudományos ismeretek alkalmazhatóak a gyakorlatban is, ez a célja az alkalmazott tudományoknak, de az alapkutatások célja mindig a megismerés volt és az is marad. A tudásunk tehát nem abszolút, hanem korlátozott, de NEM illúzió. Illúzióval nem lehet űrhajóval landolni a Holdon, kezelni egy fertőző betegséget, vagy globális társalgást végezni az interneten. A hétköznapi valóságunk bizonyítja, hogy a tudomány, a tudományos megismerés működik.
A „tudás" illúzió, nem a képesség.
TörlésA biológia ugyanúgy fizikára és matematikára támaszkodik, mint minden tudomány, utóbbi kettőnek pedig vannak axiómái, amelyekről közismert, hogy önmagukban nem bizonyíthatók.
Ezért Platón és Arisztotelész még ma is komolyan veendő - komoly gondolkodók számára.
Aki nem hiszi, próbálja meg „bizonyítani" a mechanika bármelyik törvényét önmagában, a többi törvény elfogadása nélkül. Ugyanígy: próbálja meg levezetni az 1+1=2 állítást a belső számosságkoncepciónk implicit elfogadása nélkül. Nem fog menni.
A biológia nem támaszkodik más tudományokra, pláne nem matematikai axiómákra. Amikor pl. használjuk a statisztikai analízist a biológiai adatok értelmezésére, akkor egyetlen axiómát sem használunk. Itt alapvető dolgokat kavarsz össze.
TörlésBiológiában nincs szükség a mechanika bizonyítására, és az, hogy egy alma meg egy alma az két alma egy triviális dolog. Ha valaki ezt el akarja kezdeni bizonyítani a "belső számosságkoncepciónk implicit elfogadása"-val, minimum furcsa.
Bocsáss meg, a statisztikai analízis nem az axiomatikus alapú matematikára épül?
TörlésRendben, mondj egy matematikai axiómát, ami releváns a statisztikai analízis szempontjából.
VálaszTörlés1+1=2
TörlésEz tény, amit ha jóll emlékszem be is bizonyítottak.
VálaszTörlésEgyébként van mondanivalód a blogbejegyzéssel kapcsolatban, vagy inkább csak kötözködni szeretsz? Ez utóbbira nem vagyok vevő, mert vannak fontosabb dolgok is.
„Ez tény, amit ha jóll emlékszem be is bizonyítottak."
TörlésNos, rosszul emlékszel. A számosságkoncepció nem a rajtunk kívüli világban van, hanem a fejünkben.
Bebizonyítani azt lehet, hogy számunkra intuitív módon fontos a számolás, és nem azt, hogy objektív érvénnyel bír. Ahogy a tárgyak nem teszik kötelezővé, hogy elnevezzük őket, sőt tudjuk is, hogy az elnevezések konvenciók, ugyanúgy, a tárgyak nem teszik kötelezővé a számmá absztrahálásukat, sőt tudhatjuk is, hogy ez egy hasznos konvenció, semmi több.
Nekünk fontos, hogy praktikusan rendszerezzük a világot, és nem a világnak, hogy praktikusan rendszereződjék.
Platón ösztönösen ráérzett a fejünkben lévő, előre strukturált adatbázis elemeire, ezt írta le kivetített ideaelméletként. Ma már tudjuk, hogy az ideák nem kívül, hanem belül vannak.
Aki rálát erre a léthelyzetre, a „tudás" nagy illúziójára, jobban boldogul a maga körül tapasztalható világgal, és főként a személyközi kapcsolatokkal. Köszi a türelmedet, várom a további izgalmas posztokat.
Hozzászólásod tipikus példája a mondanivaló nélküli kötözködésnek.
TörlésÉlhetsz illúzióidnak, de ha következetes lennél ebben, már nem élnél. Gondolhatod, hogy amikor a sínek között állva felnézel, és a távolban látsz egy nagy fekete monstrumot, ami füstöl és zakatol, hogy ILLÚZIÓ, de azért kilépsz a sínek közül ugye? No, ennyit ér a te platóni (félre)értelmezésed.
Kicsit alaposabban gondoljuk végig a példádat: Lukács György ír hasonló érvet, de más állítás ellen. Ha valaki szerint az élet álom/képzelődés, akkor jó ellenérv, hogy ösztönösen tudja, hogy nem az. Eddig teljesen egyetértek.
TörlésAzonban fentebb nem efféle álláspontot fejtettem ki, hanem a dolgok végső fokon való megismerhetetlen voltát, és a megismerés illúzióját. Azt tudjuk, hogy ami a sínen jön felénk, az milyen hatással jár, ha előtte maradunk. Tudjuk, mi a várható következmény. Naná, hogy kiugrok, pontosabban nem is megyek a sínre.
Ez az alapvető ésszerűség része. Az is része az alapvető ésszerűségnek, hogy ha minden szabályt önmagában kéne bizonyítani, és kiderül, hogy nem lehet, akkor levonom ebből a következtetést: a megismerés nem fog bekövetkezni, a tudomány nem képes ezt biztosítani.
Biztosan olvastál már a „multiverzum" modellekről. Ezekben alapfeltevés, hogy a szomszédos, önmagába záruló univerzumról semmit sem tudhatunk, azaz papíron, fekete-fehéren levezettük, hogy a világ nem megismerhető. Ugyanez kicsiben is érvényes - miközben dolgozik bennünk az ösztön, hogy mindent megismerjünk, amit képesek vagyunk modellezni.
Ez a helyzet, paradox életállapotban élünk, célszerű vele szembenézni.
László, lehet, hogy a dolgokat nem lehet teljes mértékben megismerni. A megismerés egy folyamat, amiben nem az a fontos, hogy teljes-e, vagy sem (honnan tudnánk, hogy az-e), hanem az, hogy pillanatnyi, tökéletlen ismereteink közelebb visznek-e bennünket a természet megismeréséhez, vagy sem. Erre pedig egy hatalmas igen a válasz, mert ma többet tudunk, többet értünk a dolgokból, mint tegnap és holnap még többet fogunk tudni. Másrészt ismereteink tesztelhetők, és ezek is azt igazolják, hogy ismereteinknek van köze a valósághoz. Harmadrészt ismereteink alkalmazhatók a valóságban és ez az alkalmazás az előnyünkre válik. Ebben a megismerésben a jelenlegi legjobb módszer a tudományos módszer, ezért használja mindenki ezt.
TörlésEgyetértek, a tudománnyal valóságot alakító civilizáció a legsikeresebb.
Törlés