2012. február 14., kedd

Génkövületek

Jelenleg már néhány százra tehető azoknak a fajoknak a száma, amelyeknek teljes genomszekvenciája ismert. Ezek általános jellemzője, hogy sok ún. PSZEUDOGÉN-t tartalmaznak, azaz olyan géneket, amelyek szekvenciájuk alapján könnyen azonosíthatóak, azonban a szekvenciájukban évmilliók alatt felgyülemlett mutációk miatt működésképtelenek. Tulajdonképpen gén-kövületeknek is tekinthetjük őket. A pszeudogének nyilván működőképesek voltak valamikor, a mai élőlények távoli őseiben, de az evolúció folyamán feleslegessé váltak, így a természetes szelekció nem védte őket a mutációs inaktiválódástól.

Jól ismert példa a pszeudogének evolúciójára az L-gulonolakton oxidáz, vagy GULO gén esete. Ez a gén sok emlősben szerepet játszik a C-vitamin gyártásában. Az ember és a többi főemlős azonban nem képes saját C vitamint készíteni, mivel GULO génjük működésképtelenné, azaz pszeudogénné vált. Érdekes, hogy nemcsak a gén azonos a főemlősökben, hanem pszeudogénné válást előidéző mutációk jelentős része is.

A pszeudogének puszta léte egy nagyon fontos dolgot bizonyít: az élőlények közös őstől való származását. Mivel a pszeudogének génváltozatok, evolúciós elmélet nélkül nagyon nehéz lenne megmagyarázni, hogyan kerülhettek azonos pszeudogének különböző fajokba.

2012. február 12., vasárnap

Február 12.

1809-ben, ezen a napon született a valaha élt legnagyobb tudós, Charles Darwin.

Darwin éleselméjűsége gyökeresen változtatta meg szemléletünket a világról. Neki köszönhetően ma értjük, hogy miért létezhet sok, egymástól eltérő életforma körülöttünk, és ezek hogyan jöttek létre. Darwin munkásságának tanulsága, hogy nem vagyunk elkülöníthetők a természettől, és nem vagyunk a természet urai sem. Az összes élőlényhez hasonlóan, mi is a természeti törvények és folyamatok alanyi vagyunk, és az élőlényekkel leszármazási kapcsolatban állunk.


2012. február 7., kedd

Komplexitás


Biztosan mindenki hallott már ilyen, vagy hasonló kijelentést: az élőlények túl komplexek ahhoz, hogy véletlenül jöjjenek létre, ezért az élővilágban megfigyelhető komplexitás egy tudatos, természetfeletti tervezőt vagy teremtőt feltételez. Evvel szemben, az evolúciós elmélet szerint az élőlények és szerveik komplexek ugyan, de nem tervezettek, és mindnek kialakulási története van.
Azt hiszem, az ilyen kijelentések hamis feltételezésen alapulnak. Az élőlények nem egyszerűen komplexek, hanem irracionálisan komplexek – hülyeségig komplexek. Éppen elképesztő komplexitásuk bizonyítja, hogy nem lehetnek tervezettek. Mire gondolok? Az alábbi képeken két olyan képződmény látható, amelyek kerítésként funkcionálnak.












1. Ki mit gondol: melyik tervezett és melyik nem tervezett?
2. Ki mit gondol: a tervezett, vagy a nem tervezett látszik komplexebbnek?
3. Ki mit gondol: melyiket lehetne könnyebben leírni matematikailag? (Nem érdemes számolni: a nem tervezett néhány cm-ének leírása is bonyolultabb, mint a tervezett sokezer, sokmillió km-e) 

Az élővilágban a fenti példához hasonló a helyzet. Alaposan megismerve az élőlényeket, bárki rádöbbenhet, hogy tulajdonképpen TÁKOLMÁNYOK, amelyeket történelmük során ért hatások alakítottak úgy, ahogy tudtak, és ez a mindenkori túléléshez volt elég. Ezért, ennek köszönhető az pl., hogy minden érzékszervünk becsapható, vagy az alsó gégeideg evolúciós kalandozása is. Tehát ellentétben a fenti, sokat hallott  kijelentéssel, minél komplexebb valami, annál valószínűtlenebb, hogy tervezett.

2012. február 5., vasárnap

Evolúció = Tény



Az evolúció éppen olyan tény, mint a legutóbbi bakteriális fertőzés, amely ellen már nem hatott az az antibiotikum, ami egy-két évtizeddel ezelőtti hasonló fertőzés esetén még hatékony volt. A régi antibiotikum nem hat ma már, mert a baktériumok evolválódtak.

2012. február 4., szombat

Tetvek evolúciója utal az emberi ruházkodás kezdetére

A szárazföldi emlősökön élősködő tetvek egy-egy fajra specializálódtak, ezért tudományosan obligát ektoparazitáknak nevezik őket. Általános tulajdonságuk, hogy a bőrön keresztül, vérszívással táplálkoznak. Érdekes, hogy míg a legtöbb emlősön egyetlen tetűféleség található, addig az emberen háromféle, és ezek eltérő testtájakon élnek: a fejtetű a hajzatban, ruhatetű a ruházat belső felületén és a lapostetű, az ágyékszőrzetben.

Örökítő anyaguk vizsgálatából kiderült, hogy az emberi ruhatetű a fejtetűből alakult ki 83-170 ezer évvel ezelőtt, tehát ebben az időszakban már általános volt a ruházkodás, mert a ruhatetvek kizárólag a ruházathoz adaptálódtak. A fejtetű legközelebbi rokona csimpánzokon él, ezért feltételezhető, hogy fajunk kialakulása óta együtt él velünk.
Ennél kínosabb a lapostetű misztikus eredete az emberi evolúció folyamán. Úgy tűnik, hogy ez a faj nem őshonos az emberen, és elsősorban szexuális úton szerezhető be, gyakran egyéb nemi úton terjedő fertőzésekkel együtt. A lapostetű legközelebbi rokona a gorillatetű (Bele se gondolj!)
A vizsgálati eredményekből arra is következtetni lehet, hogy az emberek jóval azt követően kezdtek el ruházkodni, hogy elvesztették testszőrzetüket. Ez utóbbit, más jellegű vizsgálatok alapján, kb. egy millió évvel ezelőttre teszik.