A vörös királynő hipotézis

John Tenniel illusztrációja

Talán furcsán hangzik, de ez bizony egy valódi tudományos hipotézis. Konkrétan egy evolúciós hipotézis, amely adott környezetben élő fajok közötti speciális kölcsönhatást szemlélteti, magyarázza. Olyan kérdésekre ad választ, mint hogyan élhetnek túl a ragadozók zsákmányállataikkal, vagy a paraziták gazdaszervezeteikkel együtt. Természetesen ezekben az esetekben is a környezethez való adaptálódás az evolúció legfontosabb mozgatórugója, de a parazita – gazda, valamint a ragadozó – zsákmány kapcsolatokban a közvetlen környezetet egy másik, szintén evolválódó faj jelenti. A két faj kölcsönösen hat egymás evolúciójára, mert az egyik (pl. a zsákmány) adaptációja megváltoztatja a másikra (a ragadozóra) ható szelekciós nyomást, ami kölcsönösség miatt egy antagonisztikus koevolúcióhoz vezet.

Ennek a koevolúciónak a modellje a vörös királynő hipotézis, amit Leigh Van Valen amerikai evolúcióbiológus fogalmazott meg, az elnevezéshez pedig az analógiát Lewis Carroll: Alice Tükörországban című meséje nyújtotta. A mesében Alice furcsa jelenséget tapasztal a Vörös Királynő birodalmában, amit a királynő a következőképpen magyaráz: „Minálunk, ha teljes erődből rohansz, az épp csak arra elég, hogy egy helyben maradj.” Van Valen evvel a hasonlattal igyekezett szemléltetni a koevolúciós folyamatban a fajok evolúciós fegyverkezési versenyét, amelyben állandó változással (rohanással) alkalmazkodniuk kell ahhoz, hogy (egy helyben maradjanak, azaz) elkerüljék a kihalást.