Mikroorganizmusok
elképesztő forma és működési gazdagságban vannak jelen a természetben. Számukat
még megbecsülni sem lehet. Elterjedésüknek még más élőlények sem szabnak határt,
hisz például az emberi szervezetben is az összsejtszám 9/10-ét teszik ki. Közülük
sokan nem kifejezetten a mi érdekeink szerint élnek és tevékenykednek, ezért megbetegíthetnek
bennünket. Az ilyen mikroorganizmusokat patogéneknek nevezzük. A természetes
szelekció nem képes tökéletesen megvédeni bennünket ezekkel szemben, mert a patogének
sokkal gyorsabban evolválódnak, mint mi.
Ezt talán jól érzékelteti a közönséges
bélbaktérium, az Escherichia coli
példája, amely gyors szaporodásának köszön-hetően egyetlen nap alatt annyit
fejlődhet, mint mi, emberek ezer év alatt.
A
mikroorganizmusok elleni harcban csodafegyvernek számítottak az antibio-tikumok.
Az 1940-50-es években még úgy tekintettek rájuk, hogy segítségükkel megoldható
lesz az emberiség kórokozók elleni harca. Ekkor sikeresen alkalmazták őket
olyan baktériumok által okozott betegségek gyógyításában, mint a tuberkulózis,
vagy tüdőgyulladás, de jelentősen csökkentették a járványos fertőzések
áldozatainak számát is. Sajnos a rezisztencia kialakulása megváltoztatta ezt a
helyzetet: az antibiotikumok aranykora rövidnek bizonyult. A mikrobák
visszatértek a természetes szelekció által kifejlesztett ellenszerükkel, az antibiotikum-rezisztenciával.
Szerencsére
az evolúciós szemléletmód és evolúciós biológiai ismeretek felhasználása az
antibiotikumok alkalmazásában lassíthatja a rezisztencia kialakulását.