2012. október 7., vasárnap

Paley órája és a célszerűség

A kreácionizmus különféle vonulataihoz (vallás, intelligens tervezettség, stb.) tartozó emberek a mai napig használják érvelésükben az angol teológus és filozófus, William Paley óra-órásmester hasonlatát az evolúciós elmélet ellen. Ennek lényege a következő:

„Tegyük fel, hogy egy pusztaságon áthaladva belebotlok egy kőbe, és valaki megkérdezi, hogyan került oda az a kő. Alkalmasint azt válaszolom, hogy a legjobb tudomásom szerint, mindig is ott volt. … De tegyük fel, hogy egy órát találok a földön, és valaki ismét megkérdezi, hogy ez hogyan került arra a helyre. Aligha gondolnék arra a válaszra, amit az előbb adtam. … Működésének precizitása és bonyolultsága arra a következtetésre kényszerítene minket, hogy az órát meg kellett alkotnia valakinek. Valamikor, valahol léteznie kellett egy mesternek (vagy mestereknek), aki megalkotta egy bizonyos célra… aki kitalálta a szerkezetét, és megtervezte a használatát.”

Tehát, mondja Paley és a kreácionisták, a természetben és az élővilágban megfigyelhető komplex, működőképes struktúrák egy teremtő létét feltételezik. Ma már –Darwinnak köszönhetően – tudjuk, hogy egy vakon működő természeti folyamat, a természetes szelekció, tudományos magyarázatot ad komplex struktúrák létrejöttére teremtő nélkül is. Most azonban azt nézzük meg, hogy általános érvényű-e Paley hatásosnak tűnő érvelése. Szerintem nem, mert cél és célszerűség önmagukban nemlétező fogalmak, így az időmérés megszületése előtt, ezen az alapon nem lehetséges különbségtétel egy kődarab és egy zsebóra között.

A Paley érvelésében szereplő óra feltételez egy ma már jól ismert célt, az idő mérését. Azonban az idő meghatározása ismeretlen, és ezért értelmetlen volt még a kőkorszakban is. Az utolsó néhány ezer évet leszámítva az ember nem volt képes olyan bonyolult szerkezet létrehozására, mint egy óra, sőt elképzelése sem volt ennek felépítéséről és működési elvéről. Szembekerülve egy órával, őseink nem ismerték volna fel bonyolultságát, tervezettségét és célját sem. A cél NEM a priori fogalom, azaz nem előre adott, és ennek fontos következményei vannak. De erről majd máskor…

1 megjegyzés:

  1. „egy vakon működő természeti folyamat, a természetes szelekció, tudományos magyarázatot ad komplex struktúrák létrejöttére teremtő nélkül is.” Elméletben igen, de a gyakorlat megbuktatja, ugyanis a komplex struktúrák /szerkezetek/ komplexitásra irányuló szerveződést igényelnek, márpedig a komplexitás az egyszerűbbtől a bonyolultabb felé történő irányvonal. Ezzel szemben van a természetben lévő szelekciós nyomások és erőhatások kiszámíthatatlansága, változékonysága, instabil irányozottsága. És mivel a két folyamat egymással szemben áll, amit a természetes szelekció ma fölépít, holnap le is rombolja, amit ma összerak, holnap szét is szedi. Egyetlen stratégiai célja van, túlélés a jelenben. Hol van ez a komplex struktúrák kialakulásának jövőbeni eszményképéhez? Az evolúció egy hullámvasút és az útja nem vezet a piramisok csúcsához. Hogy arra használják, ez egy más kérdés. Csak éppen az ellentétes hatásokat nem kalkulálják bele, amik a komplexitás útjának vágyott egyirányúságát szükségszerűen és szüntelenül változó ritmusban megtörik. [Darwin szelekciós meséjének lejárt az ideje, kéretik a tényekkel való szembenézés fontosságának figyelembevétele.]

    VálaszTörlés