„Tegyük
fel, hogy egy pusztaságon áthaladva belebotlok egy kőbe, és valaki megkérdezi,
hogyan került oda az a kő. Alkalmasint azt válaszolom, hogy a legjobb tudomásom
szerint, mindig is ott volt. … De tegyük fel, hogy egy órát találok a földön,
és valaki ismét megkérdezi, hogy ez hogyan került arra a helyre. Aligha
gondolnék arra a válaszra, amit az előbb adtam. … Működésének precizitása és bonyolultsága
arra a következtetésre kényszerítene minket, hogy az órát meg kellett alkotnia
valakinek. Valamikor, valahol léteznie kellett egy mesternek (vagy
mestereknek), aki megalkotta egy bizonyos célra… aki kitalálta a szerkezetét,
és megtervezte a használatát.”
Tehát,
mondja Paley és a kreácionisták, a természetben és az élővilágban megfigyelhető
komplex, működőképes struktúrák egy teremtő létét feltételezik. Ma már
–Darwinnak köszönhetően – tudjuk, hogy egy vakon működő természeti folyamat, a
természetes szelekció, tudományos magyarázatot ad komplex struktúrák
létrejöttére teremtő nélkül is. Most azonban azt nézzük meg, hogy általános
érvényű-e Paley hatásosnak tűnő érvelése. Szerintem nem, mert cél és
célszerűség önmagukban nemlétező fogalmak, így az időmérés
megszületése előtt, ezen az alapon nem lehetséges különbségtétel egy kődarab és
egy zsebóra között.
A Paley érvelésében szereplő óra feltételez egy ma már
jól ismert célt, az idő mérését. Azonban az idő meghatározása ismeretlen, és
ezért értelmetlen volt még a kőkorszakban is. Az utolsó néhány ezer évet
leszámítva az ember nem volt képes olyan bonyolult szerkezet létrehozására, mint
egy óra, sőt elképzelése sem volt ennek felépítéséről és működési elvéről.
Szembekerülve egy órával, őseink nem ismerték volna fel bonyolultságát,
tervezettségét és célját sem. A cél NEM a priori fogalom, azaz nem előre adott,
és ennek fontos következményei vannak. De erről majd máskor…
