Két vak ember, akik közel élnek egymáshoz és jó barátok is, elhatározzák, hogy elmennek együtt zoknit vásárolni. A boltban mindketten hat pár különböző színű zoknit kérnek. Az eladót annyira meglepi a két világtalan vevő egyidejű megjelenése és azonos kérése, hogy a kétszer hat pár zoknit egy zacskóba csomagolja, majd a 12 pár zoknit tartalmazó zacskót az egyik vak vevő bevásárló kosarába teszi, a másik kosarába pedig egy üres zacskót helyez. A két vevő csak a pénztártól való távozás után veszi észre, hogy egyetlen zacskó tartalmazza mindkettőjük zoknijait.
Hogyan tudja a két vak ember – külső segítség nélkül – szétválogatni úgy a zoknikat, hogy mindketten hat pár különböző színű zoknival térjenek haza?
![]() |
Hólyagpáfrány sejt 126 pár kromoszómával |
Hogyan tudják a sejtek milliárdjai milliárdnyi osztódásaik során nagyon gyorsan, és szinte mindig precízen végrehajtani ezt a feladatot? Hogyan lehet akár több száz, felépítésre és kinézetre nagyon hasonló kromoszómát hiba nélkül szétosztani az utódsejtekbe?
A vak emberek zoknivásárlási dilemmájának megoldása, mint ahogy azt Kovács Levente hozzászólása is tükrözi, elég egyszerű. A zoknikat párokban árulják, és egy pár két tagját néhány cérnaöltés, vagy műanyag kapocs tartja össze. Ez a lényegtelennek tűnő körülmény vakon is követhető megoldást kínál: páronként kiveszik a zacskóból a zoknikat, majd mindketten egy-egy zoknit ellentétes irányba húznak, és egy ollóval, vagy késsel elvágják az összetartó kapcsot, és a kezükben lévő zoknit a saját zacskójukba teszik. Ezt a műveletet mind a 12 pár zoknival elvégezve, mindkettőjüknek hat pár különböző színű zoknija lesz, egy pár zöld, egy pár barna, egy pár kék, egy pár piros, egy pár sárga és egy pár lila.
![]() |
kromoszómák szétválási mechanizmusa |
Rendkívüli módon, a sejtek ugyanezt a megoldást használják kromoszómáik szétosztására az utódsejtekbe. A leánykromatida párok – amelyeket a zokni párokhoz hasonlóan egy (molekuláris) kapocs tart össze – a sejtosztódás folyamán felsorakoznak a sejtek középvonalában, ahol molekuláris kezek (húzófonalak) ragadják meg, és ellentétes irányba húzzák őket. Ezt követően molekuláris ollócskák elvágják a leánykromatida párokat összetartó kapcsokat, így a facérrá vált kromatidák ellentétes irányban eltávolodnak egymástól, és a képződő utódsejtekbe kerülnek. Ez az egyszerű megoldás biztosítja, hogy a sejtek mindig teljes kromoszóma-készlethez jutnak. (Az analógia Kim Nasmythtől származik.)
A kérdés az, hogy van-e akadálymentesített spektroszkópjuk... vagy legalább egy fényforrás monokromátorral, hogy a melegedés alapján szelektálni lehessen.
VálaszTörlésDani, ők hétköznapi emberek, akik nem akadálymentesített spektroszkóppal, vagy monokromátorral járnak zoknit vásárolni. Melegedés alapján sem lehet szelektálni a zoknikat.
TörlésAz igazi kérdés az az, hogy ugyanolyan színkombinációt kaptak-e mindketten, vagy százféle színű zokniból random módon hatot-hatot.
VálaszTörlésUgyanolyan színkompozíciót. :)
TörlésLangyos ... meleg ...
Az egyikőjük kivesz egy összekapcsolt pár zoknit, szétválasztja, aztán a pár egyik tagját a barátja zacskójába, a másikat a sajátjába teszi. Így jár el a többi pár zoknival is. Így mindkettőjük zacskójában egy-egy pár marad az azonos színű zoknikból (a korábbi azonos színű párok tagjai újra kombinálódnak).Így a feltétel teljesül, azaz mindketten hat pár különböző színű zoknival térnek haza. Hogy aztán végül ezek közül két egyforma zoknit húzzanak fel külső segítség nélkül, annak a valószínüségét talán még akadálymentesített spektroszkóppal, vagy monokromátorral is csak bajosan lehet 100%-ra emelni :)
VálaszTörlésNem beszélve arról, hogy kicsi az esély arra, hogy egyforma a lábméretük.
TörlésMajdnem tökéletes válasz! Gyakorlatban egyszerűbb, ha szétválasztás előtt kiveszi a zoknikat, és az üres zacskókba már csak a párok egy-egy tagja kerül. Ezek között a párok azonosítása már nem része a feladatnak.
Törlés