Három héttel 76. születésnapja előtt, március 6-án elment közülünk egy nagyszerű angol genetikus, Sir John Sulston. Kulcsszerepet játszott a Caenorhabditis elegans fonalféreg genetikai modellszervezetté válásában. Munkatársaival közösen megalkotta a fonalféreg sorstérképét, amely osztódásról osztódásra leírja az állat egyedfejlődését a megtermékenyített petesejttől a 959 sejtből álló felnőtt állapotig. John Sulston az egyik vezéralakja volt a humán genomszekvenálási projektnek is: Az ő érdeme volt, hogy a fonalféreg lett - mint a humán genom szekvenálásának előfutára - az első soksejtű szervezet, amelynek meghatározták a teljes genomszekvenciáját. Mint az angol humán genomprojekt vezetője, határozottan kiállt a szekvenálási adatok azonnali és szabad publikálása mellett, és elutasította az amerikai partner, a Celera Genomics cég törekvéseit, amelyek a DNS-adatok kereskedelmi felhasználására irányultak. John Sulston a későbbiekben is gyakran kiállt a kutatási eredmények szabad elérhetősége mellett. 2002-ben Sydney Brennerrel és Robert Horvitz-cal közösen megkapta az orvostudományi Nobel-díjat.
Mindig mosolygó, segítőkész, szakállas-szandálas professzorként ismerhettem meg, amikor 1978-ban Szegedre látogatott. Akkor, az SZBK Genetikai Intézetében, mint szakdolgozó egyetemi hallgató, a fonalféreg-genetikával ismerkedtem Fodor András laborjában. Életre szóló élmény volt, hogy Johntól is tanulhattam egy-két módszertani trükköt, és tapasztalhattam közvetlenségét, amikor beavatott bennünket a kromoszómamechanika rejtelmeibe. RIP.
Mindig mosolygó, segítőkész, szakállas-szandálas professzorként ismerhettem meg, amikor 1978-ban Szegedre látogatott. Akkor, az SZBK Genetikai Intézetében, mint szakdolgozó egyetemi hallgató, a fonalféreg-genetikával ismerkedtem Fodor András laborjában. Életre szóló élmény volt, hogy Johntól is tanulhattam egy-két módszertani trükköt, és tapasztalhattam közvetlenségét, amikor beavatott bennünket a kromoszómamechanika rejtelmeibe. RIP.
