A legrátermettebb túlélése, vagy „survival
of the fittest" Herbert Spencer természetes szelekcióval kapcsolatos híres
kifejezése, amit még mindig gyakran félreértelmeznek. A téves értelmezés
lényege, hogy evvel az evolúció igazolja a legerősebb túlélését, így amorális,
önző magatartásra buzdít, mert ezt természetesnek tekinti. (Ki ne hallott volna
már olyan szélsőséges, beteges nézetekről, amelyek szerint az evolúció a
fajelmélet alapja. Szerencsére, ezek előfordulása ma már ritka, és kár lenne
időt fecsérelni rájuk.)Valójában, az evolúciós elmélet szerint, a legrátermettebb túlélése egy TENDENCIA csupán, amely a szaporodási sikerben nyilvánul meg: a környezetükhöz jobban alkalmazkodók általában több utódot hagynak maguk után, mint a többiek. Ez tehát egy SZAPORODÁSI SIKER-index. Egy élőlény lehet a legravaszabb, legokosabb, legerősebb, de amíg nincsenek utódai, addig rátermettségi indexe egy nagy kövér nulla. Lényeges, hogy az egyedek nem tudnak arról, hogy ők a legrátermettebbek, vagy sem, mert ez csak utólag derül ki. Tehát a legrátermettebb túlélése általában nem jelent véres küzdelmet, nem jelenti a „gyengébbek” eliminálását, csupán a fajtársaknál több utód hátrahagyását.
Még inkább kivehető az evolúciót a fajelmélettel összekötők vitorláiból a szél a "survival of the fittest" "mottó" kapcsán, ha tudjuk, hogy a "fit" szó melléknévi (rátermett) jelentése mellett igei jelentéssel is rendelkezik (illeszkedik, illeszt). Még a modern jelentések természetszerűen pontatlan magyar fordításaiból is látszik a két jelentés közti kapcsolat, de úgy tudom, hogy a Darwin-korabeli nyelvhasználatban még inkább összemosták a jelentésmezőt, és ezért a fenti ún. mottó hívebb fordítása a "a környezetéhez legjobban illeszkedő (vö. alkalmazkodott) túlélése" lenne.
VálaszTörlés